Menet közben (ahogy az szokott lenni) sok minden kiderült az eredeti sisakkoncepcióval kapcsolatban. -Persze most, pár bevetés után sokkal tapasztaltabb az ember.
Ez a dolog is olyan mint egy programkód, soha nincs készen. Mindíg van mit tökéletesíteni rajta.
Az egyik dolog a hangrendszer. A mellvért alá helyezett elektronika és hangszórók nem adták azt a teljesítményt, mint vártam és sokkal nehézkesebb volt az öltözködés. Ezért mindent belepakoltam a sisakba és a egy kiszuperált régi MacBook Pro -egyébként jól csengő Harman Kardon- hangszóróit applikáltam a mikrofon tippek mögé.
A dolog működött csak akusztikusan gerjedt, így egy öntapadós hangszigetelő kénytelen voltam kibélelni az érintett részt. A hangrendszer bekalibrálása után már elfogadható volt az eredmény.
Ezzel a lendülettel viszont megszűnt a sisak szellőztetése. Eddig a kis mikrofonvégeken keresztűl szívta be a levegőt két kis ventilátor, de ugye most a hangszórók foglalták el a helyüket. -Szellőzés nélkül viszont nem túl kellemes a sisakban a klíma, így kellett egy B terv.
Egy kis radiális 5V-os ventilátor mellett döntöttem az Aliexpress-ről apróért, ami a sisak hátsó részén elhelyezve, egy csövön keresztűl tolja be a levegőt a sisak elejébe. Körübelül szemmagasságban, lefelé. Az energiát egy külön Power-bank szolgáltatja, ami egy kikapcsoló funkcióval is rendelkező fordulatszám-szabályzón keresztűl kapcsolódik a ventilátorhoz.
Hab a tortán: Az egész rendszert megspékeltem egy motoros bukósisak BlueTooth fejhallgató rendszerrel, ami tápigényét figyelembe véve önálló, így bármikor ki is szedhető a sisakból. A sisakban egy hozzá kapott tépőzár tartja a helyén. Viszont érti a „Hey Siri” parancsot (iPhone előnyben 🙂 ) és egyébként alkalmas lenne mindenféle csapatrádió céljára is (pl. Discord vagy Zello, stb.).
A rögzítéseket egy rövidebb HIPS csíkból, melegítve hajtottam le, amit Etil-acetáttal (a HIPS oldószere) oldott műanyaggal ragasztottam a sisakhoz.
A sisak persze nehezebb lett egy kicsit, de legalább minden egyben van.